A versek itt a költő gyerekvilág-birtokbavételének öröméről és a gyerek világ-birtokbavételének fáradhatatlanságáról szólnak. A kötet 86 versből álló anyaga a létezők, dolgok, álmok, kitalált szörnyek, szöszök, tejfogak, radírmocskok felvillantásával a (gyerek)világ egészét, a teljest képezi le. E vállalás már szándékában és költői teljesítményként is heroikus: a témák sokrétűsége létrehozhat egy autentikusan zajos és színes gyerekvilágot, s a versek sokszólamúsága, a ritmikai variációk is briliánsak – de a mindent megmutatni akarás, a válogatás nélküli gazdag kínálat óhatatlanul ellenhatást válthat ki. Gyerekirodalmi mintaértékűen sorjáznak a kötetben állatos versek, cirkuszosak, medvések, iskolásak; van vers járművekről, egzotikus helyekről, masztodonról, a csokis keksz (írjuk ki, Pilóta) evésének rejtelmeiről és még a sugárfertőzésről vagy a fenyegető ekcémáról is – tudatosan, precízen felépített gyerekvilágról van szó. A tematikai újdonságok mellett a néhol abszurdba hajló neologizmusok hivatottak arra, hogy hitelesítsék, abszolút módon maivá avassák a verseket. A gyerek- és felnőttszleng szavaival kiegészülve vibráló, meghökkentő versvilág teremtődik a kötetben, és e nyelvi koordináták által kijelölt terrénumban (ahol „leanyáz” az, aki „csupa ideg”, a beszélő meg „lerúgná”, „szétpofozná”; nincs „kecmec”, aki „béna”, annak „letépik a fejét”, „kigúvad” a szeme, és a legszebb vallomás az, hogy „úgy szeretlek, mint a tetvet”) a minél nagyobb hatás szelekciós elve dominál.(A kritika többi része majd a Bárkában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése