Fésűs Éva: A palacsintás király (*****)

A Cerkabella Kiadó által 2009-ben megjelentetett kötet valódi rangját az illusztráció adja, ugyanis ebben a kiadásban Békés Rozi szecessziósan légies, különös képei szerepelnek. Az 1973-as filmben Tóbiás király udvara, Harsányi Gábor felejthetetlen Csöröge-alakítása, Kaló Flórián Derelye főszakácsa, a nép (igen, még volt ilyen), s Katica tűzről pattant figurája mind egy-egy sémagyűjtemény példányai voltak: a király kövér és mohó, az udvari bolond bölcs és furfangos, a nép szegény, de igazságos, a szegény lány meg talpraesett és hű szerelmes. Meséről lévén szó, természetes a rögzült típusok, toposzok használata, de a filmbeli idealizált, ropogós népviseletbe bújtatott pozitív szereplőkkel ábrázolt világ ma már nemcsak önmaga görbe tükre, hanem egy adott koré is. Az elnyomók-elnyomottak sötét-világosan egyszerű értelmezési stratégiája erős, félreérthetetlen kontúrokkal rajzolta meg a valamikori mese képi világát, és a történet hangsúlyai is más helyre tevődtek. Ezzel összefüggésben funkciójában is más volt a mese, erős aktuálpolitikai színezetet kapott.
A mostani kiadásban Békés Rozi clown-szerű, néhol keleties hajfonatokkal, néhol mai, „trendi” kellékekkel (napszemüveg, lódenkabát) felöltöztetett figurái, akár egy színházi előadás szereplői vonulnak végig a könyvön – ezt az értelmezést megerősítik a gyakran feltűnő paraván-részletek, fejlécek, színes keretek. Az illusztrátor ezzel a gesztussal úgy újítja meg a mese egész világát, hogy a nem-valódiság, játék-lét lehetőségének fenntartásával a megjelenési előzményeket negálva is bevonja e játéktérbe. Ez A palacsintás király nem elsősorban önmaga, sokkal inkább jel, az egykori, eredetiként, viszonyítási pontként értelmezett változat újramesélése. Ugyanaz a történet ma már nem a gazdagok és szegények párharcáról, nem a népnyúzók félreállításáról, sem pedig az istenadta nép és a demokratikus érzelmű új uralkodó összeborulásáról szól, hanem egyrészt a furfangról, másrészt a kapzsiságról. A perspektíva szűkült, specifikusabb, célirányosabb lett a befogadói megközelítés, az egyetemes, társadalmi dimenziójú interpretáció pedig érezhetően gyöngült. Hogy előny-e vagy hátrány ez a szimulákrum-lét, vagy az, hogy a kritikai és példabeszéd funkció lekopott a szövegről – az valószínűleg csak újabb fél évszázad múlva látszik majd. Fésűs Éva szövege azonban még ma is van annyira jó mese és irodalmilag friss, hogy reménykedhetünk újabb olvasatokban.

(A teljes szöveg a barkaonline.hu oldalon olvasható.)