Bár elméletileg egy mítoszban nem elsősorban a történet, hanem a beszéd lehetősége a fontos, itt a gyerekirodalom irányából történő olvasat nagyon is igényli, hogy nemcsak követhető, de megfejthető legyen, ami zajlik. Irijám és Jonibe archetipikus világa szuggesztív képeivel, az ontológiai alapformákhoz való fordulásokkal ősmese, teremtéstörténet.
A három fejezetcím kört építő szerkezetében nemcsak a létezés köre zárul, hanem a szöveg köre is: a sajátos, formalizált nyelvhasználatban az ismétléseknek, visszatéréseknek határozott funkciójuk van, a szöveg meggyőző erejét erősíteni. Ez pedig szakrális kommunikáció, a tényközlő funkciótól akár leválasztva magában a dikcióban nyeri el legitimitását: a szöveg valamiről szól és végig önmagát is mondja. Nemcsak a prózai és lírai részek kopulációjában, a szerző nyelvi építkezésében, saját mitológiájában érhető tetten az irodalmi műfajok közül elsősorban a mesékre jellemző nyelvi prezentáció, hanem a szöveg témája, tartalma a nyelv és a megszólalás.
(A kritika többi része majd az ÉS-ben.)
Kedves Andrea, érdekelne engem az itt felvetett "szakrális kommunikáció". Nem írtál róla valahol részletesebben? Szívesen elolvasnám.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésBocs, hibásan írtam az előzőt... Szóval: nem, én nem írtam róla részletesebben, de nézd meg a Biczó Gábor szövegét e tárgyban kiindulópontnak:
VálaszTörléshttp://www.jamk.hu/ujforras/0402_14.htm
Üdv
Andrea
Ez nagyon érdekes, mindenképpen elolvasom. Köszönöm!
VálaszTörlés