Itt nemcsak a főhős megítélésének egyedüli lehetséges útja, hanem az elvárt olvasói érzelmi viszonyulás is feladatul adatik: ezt a hőst csak sajnálni és szeretni lehet, a megrendülés pedig kötelező. Dani története az ébrenlét-álomlét határán játszódó éjszakai holdparipákon repüléssel, családi manóval, beszélő kutyával, akadályként megjelenő erdei szörnyekkel, tündérekkel önmagában élvezhető lenne. Csakhogy a mesei vázra Lázár Ervin írásvilágával határozott motivikus rokonságot mutató, szentimentális, erősen didaktikus szövegtest épült. Dani a mai gyerekek nyelvét beszéli, nem sokat finomkodik, s bár az általa használt szleng az események előrehaladtával értelemszerűen kopik, mégis némileg ellenpontozza az elbeszélő folyamatos finomkodását és modoros didakticizmusát.(A kritika többi része az ÉS-ben.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése