2010. január 6., szerda

Kira Poutanen: A csodálatos tenger (*****)

A kegyetlen tempót diktáló iskolai trendek, a finn oktatási rendszer maximalizmusa (játéktér a referencialitásnak) csak egyik oka Julia menekülésének. Bár ezen a téren keményen és fogcsikorgatva küzd pozíciójáért, mégsem a küzdést, hanem a mindenből való kivonulást választja megoldási lehetőségként. Őszinte dühe és megvetése mindvégig súlyos, képben és nyelvileg is erős, néhol trágárságig durva szövegrészekben manifesztálódik, ám éppen ezek a megformálások avatják hitelessé Julia történetét. A csodálatos tenger nem elsősorban hatni akar, ehelyett közöl csupán, és éppen a tények, viszonyok, történések, hierarchiák precíz, valószerű leltározásában, az egyetemességig tágított kétségbeesésben rejlik ez ereje.
(A kritika többi része az
ÉS-ben.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése