2009. december 13., vasárnap

A legnagyobb ló (*****)


Amennyire fékeveszett a két ló, annyira szabad és könnyed Czigány Zoltán szöveg- és helyzetkezelése: a „méneses” mosolytól, a maró, szikár szatírától kezdve a harsány röhögésen keresztül a meghökkentő pofátlanságig terjedő humorával valóban felszabadította a magyar gyerekirodalmat. Csoda és Kósza megjelenéséig ugyanis hiányzott ez a fajta vaskos, szókimondó, kissé nyers nyelvi és helyzetkomikum, amelyik nem megfelelni akar, esetenként még csak nem is elsősorban elmesélni, hanem „csak” szórakoztatni. Mivel a humornak e burleszk-jellegű formája tulajdonképpen kor- és korosztálytalan, így a felnőtt olvasat is hatékonyan működik. Kérdésként adódhatna, hogy a lovak néhol öncélúan gyönyörködtető ökörködése (elnézést a képzavarért) mitől lesz irodalmi szöveggé. Valószínű, hogy a nyelvi megformáltság minőségén túl az intertextuális utalásrendszer és a viszonymező lenyűgöző gazdagsága jelöli ki a helyét az irodalmi művek között; egyidejűleg ez teszi mindenki számára feltétel nélkül élvezhető műalkotássá. Csoda és Kósza után lónak lenni mostantól elismerés, kitüntetés. A kis Nicolas vagy Harisnyás Pippi szellemi rokonaiként élő és tomboló két hőstől ugyanis sok minden megtanulható – a szöveg tömve van rejtett aktuálkulturális, -szociológiai és -politikai információkkal, életvezetési tanácsokkal, filozófiai szentenciákkal, mégis a legfontosabb az, amit a szerzőjük „üzent” egy interjú végén az olvasóknak: „legyenek boldogok!”
(A kritika többi része a karácsonyi ÉS-ben)

2 megjegyzés:

  1. Na, mostmár csakazért is elolvasom. Csoda és Kószát Csabán kezdtem el olvasni a Centerben az Alexandrában egyik nyári szünetben. Engem nem fogott meg az eleje. De most, hogy annyit írnak róla kíváncsi vagyok. Az illusztrációk nagyon tetszenek. El tudnám képzelni az egyes részeket képeskönyvként, külön sorozatban, sok-sok képpel.
    Nemrég egy kislány lovas képeskönyvet keresett a könyvtárban, ahol dolgoztam Göteborgban. Nem tudtam neki adni, mert nincs. Viszont rengeteg lovas sorozat van.

    VálaszTörlés
  2. Melissa kedves,
    a Csoda és Kósza tényleg úgy indult, ahogy írod, legelőször egy fejezetnyi jelent meg, képeskönyvben - Olaszországban is.
    Én meg hamarosan kezdem a Szigge-könyvet olvasni:)) A Jonatán Könyvmolyképzőnek dolgozom fel - kiváncsi vagyok rá...

    VálaszTörlés