A témának kétségtelenül kellett már egy könyv. Egy összefoglaló, érthető, élvezhető és szép kiadvány, amelyik nemcsak „prédikál” gyerekeknek a környezetvédelemről, de az olvasó személyes ügyévé is teszi azt. A szándék jelen esetben is tetten érhető, ám az eredmény legalább annyi kérdést vet fel, ahányat a fejezetcímek – és legalább annyira agresszíven, neonreklámként villogón, kiabálva, figyelemfelkeltően hatszor-hatszor ismétlődhetnének.A kötet nagyalakú, impozáns, elegánsan visszafogott színvilágú, különleges hangulatú illusztrációs anyaggal – néhány rajz ugyan sokszor csak díszítő funkciójú, vagy még az sem („ki tudja, talán örülnek neki”), de mindenképpen oldják a téma szigorúságát, akárcsak az apró szöveges rajzok, képeslapok, kísérlet-leírások, riportok, képregények. Persze, szép a fehér ofszet-lap, de nagyon zöld kizárólag akkor lehetett volna ez a könyv, ha újrahasznosított vagy legalább FSC-minősítésű (Felelős Erdőgazdálkodás Tanács által ellenőrzött) papírra nyomják. Merthogy mit válaszol szerző, szerkesztő, kiadó egy gyereknek, ha azt kérdezi, „Vágtak ki fát azért, hogy ezt a könyvet kinyomtassák?” (Bár demagógnak tűnhet a kérdés, ilyenszerű felvetése mégis fontos, és eldöntheti a könyv egész recepcióját, ti. lehet-e komolyan venni az egészet, mert éppen a szerző írja a következőket: „Hát nem butaság, hogy mégis percenként harmincöt focipályányi erdőséget vágunk ki a földön? Nem minden évben, hanem minden percben! Most, és most is, és most is! Ki akarja mindezt? Én nem!”)
Folytatása hamarosan.
