Lehetne akár fejlődésregény is, mert a történet arról szól, hogy Grégoire talál magának egy őt elfogadó iskolát; vagy lehetne központi motívum a generációs konfliktus és egymásra találás; lehetne ez a könyv éles, keserű iskolakritika, szociográfia, vagy akár misztikus mozzanatokkal gazdagított példabeszéd a szeretet erejéről. Mindez egyszerre működik Anna Gavalda könyvében. Az elbeszélő életkorából adódó érzelmi kilengéseknek köszönhetően a legerőteljesebb az érzelmes, édes-bús hangolás, a bemutatott nagyon is reális konfliktusok és frusztrációk megoldása a szerzőtől megszokott módon könyörtelenül romantikus.
(A kritika többi része az ÉS-ben.)
(A kritika többi része az ÉS-ben.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése