A Betyárvilág alapvetően keserű történeteket tartalmaz, s szereplői – bár nincsenek híján a legendák hősiségének – nagyon is hétköznapi, esendő lények. Az emelkedettség ellenében formálódó világ néhol humoros, tele a népmesék – esetenként vaskos – tréfáival; néhol már-már horrorba hajlóan kegyetlen, és található benne pajzán utalás is. A mesék és legendák amúgy egysíkú, uniformizált világába nehezen illeszthetőek az életszagú szereplők és események, a történetek legendaszerűsége is csak a hősök centrális szerepeltetésében, tipizálásában érhető tetten, s az anyagnak végső formát adó Dóka Péter maga elbeszéléseknek címkézte a kötet szövegeit. Az egyes történetek tematikus, motivikus hasonlóságán túl a teremtett (betyár)világ mindenek ellenében érvényesülő, mintegy summaként jelen levő líraisága különleges olvasmánnyá avatja a munkát. A kritika többi részét lásd az ÉS-ben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése