2010. június 4., péntek

G. Szász Ilona: A Mindentvarró Tű (***)

G. Szász Ilona varrókisasszonyának már a világa is miliő inkább: dámák, nagyságák, milimárik, jegesemberek, masamódok, hölgyfodrászok, továbbá úri varrószalonok, bérkocsik és bonbonierek által meghatározott fizikai, narratív és szemantikai koordináták köré épül. A varrókisasszony Málika, vőlegényét, a Cérnácska Szabócskának becézett szegény, ámde nemes lelkű szabólegényt Stircz Józsefnek hívják (ennél a stircelésnél, fércelésnél mennyivel előkelőbb a Klotild nagysága által protezsált Paszomány Tivald…). Kettőjük egybekelésének akadálya csupán Málika szigorú tekintetű apjának tett ígérete, miszerint csak ahhoz megy férjhez, aki elhozza neki a Mindentvarró Tűt. Szabócska tehát elhagyja e tejszagú, rózsás huszerett-miliőt („Málika, kegyedért a csillagokat is lehoznám az égről!” – „Örökké várni fogom magát, Józsi!”), és átlép a mesék világába. A második fejezettől ugyanis a legkülönfélébb varázslények és -tárgyak közép csöppen a felvezetésben kissé elringatott olvasó.
(A kritika többi része majd az ÉS-ben.)
Mivel ez csak egy rövid részlet, úgy érzem, magyarázattal tartozom a csillagok számát illetően: csak az illusztráció miatt van a ***. Tehát: illusztráció: *****, szöveg: *

1 megjegyzés: