Filozófia a gyerekirodalomban - irodalom a gyerekfilozófiában

A hagyományosan filozófiainak tekintett témák közül etikai, ismeretelméleti, egzisztenciális és metafizikai vonatkozásúak is megtalálhatók a gyerekirodalmi szövegekben, gyakran tételmondat vagy kinyilatkoztatás-érvényű megállapítások formájában, ám a mű egészére vonatkozó filozófiai kérdésfelvetés sem ritka. A gyerekek sajátos világlátásából, gyerek és felnőtt perspektívabeli különbözőségéből adódóan a szerzők hajlamosak filozófiainak tekinteni minden olyan gondolatot, amely kicsit is túlmutat az aktuális mindennapi realitás szintjén. Egy gyerek elsősorban érzelmi szűrőn keresztül nézi a világot és még megvan benne a kérdezés folyamatos igénye, az pedig már maga filozófiai gondolkodás, hogy kérdéseken, és nem rögzített kijelentéseken keresztül fordul a világ felé. Ilyenképpen a gyerekekre jellemző kérdező magatartás mint filozófiai magatartás lesz a motivációs bázisa a gyerekkönyvekben megjelenő filozófiai tartalomnak. Másodsorban egy gyerek pszichológiai meghatározottsága miatt nyitott a párhuzamos valóságok, jelen esetben a mesékben, fikcióban megnyíló irodalmi és logikai párhuzamos világok megélésére, meglátására, és a csodában, varázslatban, mint titkokkal terhes tartományban való közlekedés lehetősége metafizikai kérdések felvetését implikálhatja. Hiszen a gyerekolvasó nem kizárólag fikcióként olvassa pl. a meséket, hanem referenciális vonatkozásokat keresve, alternatív, meta-fizikai valóságként értelmezi, éli meg azokat. Így a gyerekirodalmi szövegek zömében a szigorú értelemben vett metafizikai kérdések sokkal inkább irodalomelméleti, recepcióesztétikai kérdésekké fordítandók át – természetesen ez csak azokra a könyvekre vonatkozik, ahol a mű egésze bírhat filozófiai minősítéssel. (...)
A gyerekkép társadalmi, pszichológiai változásával, a gyerekség kitüntetett státuszának megjelenésével és esetenkénti mesterséges elnyújtásával egyidejűleg paradox módon éppen a gyerekség, mint olyan szüntetődik meg, hiszen egyedüli lehetséges attribútumként a komolyság kapcsolódik hozzá. Azzal, hogy a felnőttek komolyan veszik a gyereket, érettebbnek is tekintik őt, a gyerekből hibrid lény lesz, akinek egyrészt meg kell maradnia gyereknek, másrészt viszont (mivel szellemileg különleges státuszt nyert) nemcsak hihetetlen információmennyiség zúdul a nyakába, hanem sajátos világszemlélete teherként is nehezedik rá, hiszen a felnőttek valamiféle megoldást várnak tőle saját megrekedt egzisztenciájukra – legalábbis ezt tükrözi a 10-20 éve született és születő gyerekirodalmi munkák többsége. Ezekben a művekben a gyerekek világmegváltó szerepben jelennek meg, s fellépésükkel, elsősorban a gyerekkor-ártatlanság rögzült képzetének köszönhetően mindig meg is mentik a felnőttek társadalmát. A folyamatos és sikeres fizikai aktivitás kiegészül azzal az elvárással, hogy e gyerekhősök sajátos világlátásuknak köszönhetően revelatív igazságokat mondjanak ki – ezek lehetőleg a lét nagy kérdéseire adott válaszok legyenek, amelyekre eddig nem született adekvát felnőtt változat.

(Részlet az EMFT által rendezett kolozsvári Gyermekfilozófia konferenciára írt előadásból.)